Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Musica Sacra

Az Egyház, miközben imádással fordul a Mindenható felé, a körülötte lévő világot is igyekszik megszentelni és Istenhez emelni. Kultúrát teremt, amely nemesíti az embert és gondozza a teremtett világot. Ennek a kultúrának mindig is fontos eleme volt a zene. Már Jézus is zsoltárokat énekelve vonul ki tanítványaival az Olajfák-hegyére, hogy ott imádkozva készüljön a megváltás művének bevégzésére.
Mennybemenetele után az Egyház továbbvitte e zsidó örökséget, de már a húsvét fényében tekintett azok tartalmára, majd nagyon hamar kialakította a saját imádságait is, törekedve mindenkor arra, hogy Isten elé mindenkor szent, egyetemes és művészi zenével lépjen. Ennek a szellemében fejlődött ki az Egyház ősi de mindmáig eleven zenéje: a gregorian. De az elmúlt korok zeneszerzői is számtalan zeneművel igyekeztek hódolatukat kifejezni az Úr előtt.

Ennek a nagy kulturális örökségnek a kincseiből szeretnénk néhányat a kedves testvérek elé tárni.

 

Giovanni Pierluigi da Palestrina: Improperium expectavit (Virágvasárnap felajánlási éneke)

Gyalázatot és nyomorúságot szenved a szívem: kerestem ki szánakoznék rajtam, de nem akadt senki sem, ki vigasztaljon engem, de senkit sem leltem: sőt enni nekem epét adtak, szomjúságomban ecettel itattak.

                                                                                (Zsolt 69, 21-22)

 

 

 

A következő felvételen a Vatikán hivatalos himnusza hallható: